Zeusz távozott, Annácska akaratából2009.05.28. 18:38, zsuzsi
Kelemen Anna maga altattatta el egy idős hölgynek maradandó sérüléseket okozó kutyáját, mielőtt még a hatóság lépett volna az ügyben, mert a hivatalos verzió szerint belátta, hogy az állat két lábon járó veszélyforrás. A felelősség hárítgatása helyett jobb lett volna előre gondolkodni.
"Zeusz halott" - kiáltja világgá a magyar sajtó, és mi már szinte nem is érezzük a mondatban rejlő iróniát, mert a névről csak az a bizonyos szerencsétlen kutya jut eszünkbe, amely másfél évvel ezelőtt támadott, maradandó sérüléseket okozott egy idős hölgynek, és azonnal celebhír lett belőle, mert a gazdája Kelemen Anna. Vagyis csak volt a gazdája, mert a hír minden iróniájával együtt is igaz: a botrányhősnő úgy döntött, hogy végül mégis maga altattatja el az ebet, mielőtt még az illetékes hatóság tenné meg ezt. Mégpedig - amint azt ügyvédje az ATV-nek elmondta - azért, mert belátta: az állat "időzített bomba".
Na itt álljunk meg. Elnézést, de mégis ki ketyeg időzített bombaként az ügy szereplői közül? Mi ugyanis még mindig hallani véljük a vészjósló hangot, tehát szerintünk nem Zeusz volt az. Világos, hogy hiába sajnáljuk az állatot, ilyenkor ez az eljárás, de a felelősséget ettől még nem kellene hárítani, márpedig itt mintha erről volna szó. Persze, Annácska is megkapja a maga büntetését, egy felfüggesztetten már túl is van, de a kártérítési per még mindig folyik ellene - viszont amíg így értékelődik a helyzet az ő oldaláról, addig foganatja valószínűleg nem nagyon volt az egész hercehurcának.
Mert ha az állat időzített bomba, akkor valaki programozta is, és ha ezt az illető belátja, már csak a saját maga érdekében sem mond ilyet, ugyanis nyilvánvaló a csúsztatás. Balesetek mindig történhetnek, de ha a felelősség csak részleges is, nem illik, hanem kötelező vállalni, vagy ha ez nem megy, még mindig lehet hallgatni, annak is van jelentése, de ide-oda semmiképp sem érdemes kenegetni. Pláne nem egy állatra, akinek már akkor sem volt sokkal több beleszólása ebbe az egész históriába, amikor még tudott kiadni magából hangot.
|