A puma testsúlyánál hétszer nehezebb zsákmányt is elejt és elhurcol. Általában nagy emlősökre vadászik, mint a szarvas és a villásszarvú antilop, ám kisebb állatokat is megeszik, mint például a hód, tarajos sül vagy akár az egér, ha a szükség arra készteti. Egyedül vadászik és gyakran lesből, hátulról támad. Gyakran egyetlen harapással öl, mely harapás a koponya hátsó részére irányul, mellyel eltöri a zsákmány nyakát. A tetemet ezután legtöbbször elássa vagy lefedi, mely így még több napig is élelemként szolgálhat, míg a puma folyamatosan úton van és általában, ha szüksége van rá visszajár táplálkozni. A pumák nem dögevők, így általában csak a saját maguk által levadászott és megölt tetemből esznek. Támadásaik túlnyomó többséges sikeresen, a zsákmány elkapásával és megölésével zárul, ezért megengedhetik maguknak, hogy válogatósak legyenek. Mint a többi macska, az élelmüket saját vadászterületükön szerzik be, amit igen jól ismernek, és ahol egész életüket töltik. A felnőtt hímeknek akár 250 km²-es területük is lehet; a felnőtt nőstények területe átlagosan 50 – 150 km².

A hímek számos nőstényt megtermékenyíthetnek. A nőstény pumák általában 3-4 kölyköt hoznak világra egy sziklás területen levő barlangban. Ha egy hím puma betör egy másik hím területére, megöli az ott élő nőstények kölykeit, így a nőstények újra fogamzóképesek lesznek.

Az emberre való támadások ritkák, ám előfordulhatnak – különösen, ha az ember behatol a vadonba és a pumának a hagyományos zsákmányállat látszatát kelti. Megközelítőleg 100 pumatámadás történt az USA-ban és Kanadában 1890 és 2004 januárja között, melyből 16 volt halálos; ebből 14 támadás történt Kaliforniában, melyből 6 volt halálos. Emberre és háziállatokra támadó pumák a kertvárosi területekhez társíthatók, ahol a város és a vadon találkozik. Például Boulder-ben, Coloradoban, ahol a puma hagyományos zsákmányállata, a füles amerikai szarvas is él, már hozzászoktak a kertvárosi területekhez, így az emberek és a háziállatok jelenlétéhez. Amikor a pumák már sem az emberektől, sem a kutyáktól nem félnek, zsákmánynak tekintik őket is.

2004. január 8-án egy puma megölt és félig megevett egy hegyikerékpárost a Whiting Ranch Wilderness Parkban (Orange megye, Kalifornia); feltételezhetően ugyanaz az állat felelős a második hegyikerékpáros megtámadásáért a következő napon a parkban, melyet ez a kerékpáros visszavert. Később, a nap folyamán a parkőrök egy fiatal hím pumát terítettek le.

A pumák Kaliforniában csak különleges körülmények esetén vadászhatók. Például emberre támadt vadállatot meg kell ölni, ha rábukkannak. Ez, mivel Kaliforniában a farkas és a barna medve már kipusztult, lehetővé tette a pumák számának jelentős növekedését, így mára nem maradt más ragadozó vetélytársa - bár néhány feketemedve elég erős lehet, hogy végezzen vele.

• Nem szabad egyedül kirándulni; csoportban kell mozogni, a gyerekek mindig legyenek felnőtt felügyelete alatt.
• Pumával való találkozáskor nem szabad elfutni, mert sokkal gyorsabb, mint egy ember. Továbbá ez a zsákmány üldözésére sarkallja, és futó zsákmány elkapása, leterítése sokkal tisztább helyzet neki, mint egy vele szembeforduló, nem igazán zsákmányszerű lénnyel folytatott harc. Ezért meg kell állni és szembe kell nézni vele.
• Kisgyereket fel kell venni, ha lehetőleg anélkül, hogy elfordulnánk a pumától.
• Mindent meg kell tenni, hogy nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnjünk (karokat felemelni, kabátot szétnyitni).
• Nem szabad leguggolni vagy lehajolni, mivel ez a zsákmányállat szokásos viselkedése.
• Ha támad, vissza kell támadni. A pumák kavicsokkal, ágakkal, kerti eszközökkel, rúgással és puszta kézzel is elriaszthatók.
• A legjobb hely, ahol meg lehet ütni egy pumát, az orra.
• Ki kell irtani a sűrű és alacsonyan fekvő bozótot, ami jó búvóhelyet jelenthet a puma számára.
• Mozgásérzékelő külső lámpákat kell felszerelni.
• Nem szabad hagyni elkószálni a háziállatokat és nem szabad kint etetni őket.
• Menekülésnek nem jó a fáramászás, mivel a puma legalább olyan jól (ha nem jobban) mászik, mint az ember.

A kocogás, futás és biciklizés az erdei utakon különösen veszélyes lehet, mivel a futók kevésbé figyelnek a hangokra és mozgásra, melyek „üldözésre és ölésre” ingerlik az állatokat. Mielőtt ilyen kockázatokat vállalunk, tanácsos meghallgatni a helyi szerveket vagy parkőröket.